7. fejezet: A szvingkorszak

 

Amikor változik a muzsika, változik a tánc is.
Afrikai mondás

Amikor játszol egy számot és valaki nem veri a lábával a taktust, ne játszd azt a számot.
Count Basie

Értelme sincs, hogy ha nincs benne swing (It don’t mejohnny hodgesn a thing if it ain’t got that swing)
Duke Ellington egyik leghíresebb számának címe és kezdő sora. Irving Mills írta a szöveget.

A swing korszak terjedelmes tanulmányt igényel, hiszen az éra domináns formációja, a big band kialakulásától a hanyatlásáig eltelt időszak, amely durván 1924. és 1948. közé esik, nagyjából egy negyed évszázadot ölel fel. Ugyancsak ebben az időben, amikor még sok ponton elválaszthatatlan volt a jazz a tánczenétől, érte el népszerűségének addig és utána soha nem látott csúcsát a jazz egésze. Ebből a szempontból sokkal inkább ez volt a műfaj aranykora, semmint az azt megelőző, un. „Jazz Korszak”.

Kétségtelenül a sok százezernyi fiatal és már nem annyira fiatal táncos lelkesedése tette a nagyzenekari szvinget ígéretes pénzkereseti lehetőséggé. A swing idején a zene elég összetetté és kifinomulttá lett ahhoz, hogy kiváló hangszerelőket foglalkoztassanak, magas felkészültségű, jól blattoló zenekari tagokat szerződtessenek, és virtuóz szólistákat kérjenek fel. A jazzt különösen az a fiatal közönség ismerte el önálló műfajnak, amely gyakran tömegével a zenekar körül állva, tánc nélkül, csak magától a zene hallgatásától is lázba jött. A közönség táncolni vágyó és hallgatni óhajtó része egyaránt hozzájárult a műfaj fenomenális népszerűségéhez. Ez a fajta új népszerűség lehetővé tette, hogy a sikeres zenekarok délelőtt a nagyvárosi mozikban matinékat tartsanak. Példátlanul tumultuózus jelenetek zajlottak le néhány ilyen koncert alkalmával, amikor a főleg tizenéves közönség a széksorok között táncolni kezdett, és nem ritkán tönkre is tette ezzel a berendezést. Ezt nyugodtan tekinthetjük a tinédzser popkultúra előfutárának, amely igazán úgy húsz évvel később vált elterjedtté. (...)