1919 februárjának egy ködös, hűvös napján befutott Chicago kikötőjébe az a hajó, amely New Orleans-ból indult. A déli város nagy kornettese, Joe Oliver sokadmagával szállt le a hajóról, hogy a következő estén már Bill Johnson zenekarában fújja a kornettjét, a chicagói Royal Gardenben.
Ez a momentum volt a jazz felnőtté válásának első pillanata, innen ugyanis a jazz kilépett New Orleans „védőszárnyai” alól és elindult a széleskörű ismertség és elismertség felé.
Miközben Oliver egyre nagyobb népszerűségre tett szert a Royal Gardenben, gyakran „ellátogatott” a Dreamland Cafe nevű szórakozóhelyre, ahol a kreol klarinétos Laurence Duhe által vezetett zenekar játszott. Oliver azért is kedvelte Duhe együttesét, mert egy kedves New Orleans-i zenésztársa, a Duhe-hoz hasonlóan klarinétos Sidney Bechet is ott muzsikált. Az a különleges helyzet alakult ki, hogy Oliver rendszerint egy éjszaka két helyen is játszott, ami hamarosan Chicago legnépszerűbb kornettesévé tette őt.
1920-ban Oliver már a Dreamland Cafe fix zenészének számított és miközben feladta a Royal Gardent, a Peking Cabaret-ban ismét egy második állást is felkínáltak neki. Ott alapította meg a később nagy nevet szerzett Creole Jazz Band nevű zenekarát, melyhez kisvártatva csatlakozott a klarinétos Johnny Dodds és a zongorista Lil Hardin.
Oliver, a király és együttese a szenzáció erejével hatott a Dreamland Caféban. Nemcsak a fekete zenészek és zeneszeretők, hanem a fehérek is úgy jártak oda, mintha a szórakozóhely valami szent hely lett volna. (…)