“A jazz nem korlátozható meghatározások vagy szabályok által. A jazz mindenek felett az önkifejezés teljes szabadságát jelenti.” – Duke Ellington
(...)Ha a művészethez fűződő kapcsolatunkat megvizsgáljuk, többségünk arra a következtetésre juthat, hogy bármelyik ágához elsősorban érzelmi szinten viszonyul az ember. Természetesen ez a viszonyulásunk érvényes a zenére is. Szerző triónk egyik tagja szerint: "a zene ott kezdődik, ahol a szavak már elvesztették az értelmüket". Felmerülhet az olvasóban a kérdés: akkor egyáltalán minek írni és beszélni róla. A választ is megadjuk rá: azért, mert több ismerettel talán fokozni lehet a zene élvezetét, vagy emelni az élvezet minőségét.
A zenéhez, így a jazzhez is legalább háromféleképpen lehet közelíteni. Szívből, lelkesedésből, gyakori hallgatással és valamiféle ráérzéssel - de minden zeneelméleti alaptudás nélkül. Azt gondoljuk, ilyen a többség.
Lehet úgy is, hogy az ember játszik valamilyen hangszeren, talán nem is rosszul, de nem elég jól ahhoz, hogy abból megéljen, mindenesetre ismeri a kottát, érti a szakszavakat és szavakba is tudná önteni, ami technikailag történik. Ilyenek már bizonnyal kevesebben vannak.
Végül lehet a jazzt játszani, vagyis a jazzben élni, ami óriási dolog, noha a jazzből megélni már egy sokkal keservesebb feladvány. Ilyenek a professzionális jazzmuzsikusok, akik nagyon kevesen vannak.
Szándékunk szerint ez a könyv különösen az első-, részben a második csoportba tartozóknak szól, bár reméljük a harmadik csoport reprezentánsainak is okoz némi élvezetet. (...)