Magát a „mainstream” kifejezést az angol kritikus, Stanley Dance használta először az ötvenes években. Ezzel a kifejezéssel Dance azokat a swing zenészeket illette, kiknek stílusa a Nagy-Britanniában is előszeretettel felújított New Orleans vagy dixieland hangzás és a modernistáké között mozgott. Noha a fősodor az évek során szintén haladt a korral, de a nagyközönség természetesen jóval lemaradt a mindenkori újítók mögött. Ahogyan a bebop fénykorában továbbra is a swing volt a mainstream, úgy talán elmondhatjuk, hogy manapság a bebop a fősodor, szemben a modális jazzel, a free-vel, az etno-jazzel, a crossoverrel, de még a fúzióval szemben is. Mert ha ma valakinek azt mondják, hogy „jazz”, valószínűleg a bebopra, a hard bopra asszociál, vagy talán a jazznek arra a válfajára, amiről Stanley Dance írt.
A negyvenes évek második felében a big bandek hanyatlásával - melynek kemény gazdasági okai is voltak - nem tűnt el a jazz közönsége, még sokan táncoltak a zenére, de már Benny Goodman visszaemlékezései a swing őrület kitörésére a zenekar 1935-ös fellépése alkalmából a Palomár táncteremben arról tanúskodnak, hogy ott a közönség tetemes része nem táncolt, hanem a zenét hallgatta. John Hammond nagyszerű leleménye, hogy koncertterembe, ráadásul a klasszikus zene New York-i szentélyébe, a Carnegie Hallba vitte a jazzt 1938-ban, ahol onnan kezdve rendszeressé váltak a jazzkoncertek, szintén lendített a műfaj művészeti „szalonképességén”.
Ugyancsak 1938-ban került sor minden idők első szabadtéri jazz fesztiváljára, az ún. „Carnival of Swing”-re (Swing Karnevál), amelyet a Harlem ütőerét képező 125-ik utcával szemben lévő Randalls sziget baseball stadionjában tartottak május 30-án. A New York Times tudósításának címe az eseményről:
„SWING ZENEKAROK MEGŐRJÍTENEK 23.400 EMBERT.” A riportban a következőket olvashatjuk: „Öt teljes órán és 45 percen keresztül 23.400 jitterbug rajongó és „aligátor” – konzervatívabb megjelöléssel élve: swing muzsikarajongó – ugrándozott tegnap a Randalls Island Stadionban huszonöt swing banda zenei tornamutatványaira, sikertelenül próbálva áttörni a rendőrök és parkfelügyelők sorfalán, akik felesküdtek, hogy megóvják a swing mestereket a rajongás okozta megsemmisüléstől.” (...)