(...) A 70-es évek elejére kiderült, hogy a fiatalok nagy kalandja véget ért. A rock-ban kifulladt a remény-romantika, semmivé foszlottak a radikális eszmék.
A változás a rock felől a jazz felé:
A zene megújulása két helyen szinte egyszerre kezdődött meg. Az immár rock nagyhatalommá vált Angliában és a jazz őshazájában az Amerikai Egyesült Államokban. Míg a jazzmuzsikusok úgy érezték, hogy a kor által jobban elfogadott rock felé kell nyitniuk, beépítve a zenekarokba az elektronika vívmányaként használt elektromos hangszereket, ugyanakkor a rock zenészek a zeneileg igényesebb jazz irányába kísérleteztek. Így jött létre egy érdekes zenei házasság: a jazz és a rock fúziója.
A jazz hatására a rockzenében több jellemző változás következett be.
A rockzene átalakulásának egyik kiindulópontja Anglia volt.
Az ötvenes évek végén Angliában még táncoltak a jazzre, és nem csak a hagyományos, New Orleans-i jazzt játszó klubokban, hanem a bebop-ot és cool-t játszó modern együttesek zenéjére is. Az egyetemi bulikon élő zene volt, általában jazz, és arra táncoltak a diákok még a rock and roll fénykorában is. Sokan azok közül, akik nem beatzenészek, hanem úgynevezett progresszív rock-zenészek lettek, eredetileg jazz-zenészként kezdték pályafutásukat, de abból, a beat majd a rock-hullám csúcsán egyszerűen nem tudtak megélni. Ilyen muzsikus volt az altszaxofonos és billentyűs Graham Bond. Ő tekinthető az angol progresszív rock, illetve a jazz-rock irányzat ősatyjának. A hatvanas évek elején azonban még igazi autentikus, romlatlan modern jazzt játszott. (…)